Olyan jó, hogy a várakozás nehéz ideje alatt van erőd, türelmed és nyitottságod egy kicsit olvasni!
Neked írom ezeket a sorokat...
Neked, aki életed legnehezebb döntése előtt állsz.
Neked, aki most azért vagy itt, hogy bejuss a védőnőhöz és elmond neki, hogy bár gyermeket vársz - még sem várod. Nem akarod őt......és erre nagyon komoly indokod van.
Nekem is volt.

6 évvel ezelőtt én is a védőnői váróban ültem. 39 évesen, 3 császár után tudtam, hogy nem szülhetem meg a negyedik gyermekemet, hisz kétszer is Rtg sugárzás ért- így biztos nem lenne egészséges. Nem is akartuk már, csak úgy jött.
A környezetemben is azt láttam, hogy egy nő dönthet így...
Rá nem is gondoltam, csak az otthoni háromra, meg arra, hogy minél előbb túl legyek ezen a rémálmon és folytathassuk tovább az életünket,mintha mi sem történt volna.
A védőnő kitöltötte a papírjaimat, meglett az időpont az abortuszra.
Gépiesen csináltam mindent, amit mondtak.
Reggel még egyszer elbúcsúztam el nem fogadott kicsi magzatomtól és a pusztulásra adtam Őt..........
Utána nagyon megkönnyebbültem. Felszabadultságot éreztem. A MI életünk folytatódott.............de én már sosem voltam az, aki előtte.
A nyugalom csak rövid ideig tartott. Másfél év múlva vágy ébredt a szívemben, hogy újra gyermekem szülessen. Boldog voltam ettől az új érzéstől és azt hittem, gond nélkül teljesül a kívánságom.
De a hónapok, aztán az évek teltek – múltak, és nem történt semmi.
Illetve mégis történt: éjszakánként álmatlanul forgolódtam, fölriadtam, marcangoltam magam.
Ha eszembe jutott napközben, hányinger fogott el. Vádoltam, gyűlöltem magam!
Hiába volt itt a három....én azt az egyet sirattam....
A januárok és az októberek voltak a legmegrázóbbak.
Mély, fájdalmas, nem gyógyuló sebet rejtegettem a lelkemben.
Egész életemben kerestem Istent.
Elhittem, hogy van, de nem bíztam Rá az életem. A döntéseimet magam hoztam meg. Nélküle.
Egy hideg téli reggelen, amikor újra negatív lett a teszt, szomorú sétára indultam a közeli erdőbe.
Sirattam a szerencsétlenségemet, a „meddőségemet". Egy fa törzsébe zokogtam bele minden fájdalmamat.....
Aztán hirtelen jöttek a szavak: A GYERMEK ÁLDÁS! AJÁNDÉK! ISTEN AJÁNDÉKA!
Ő megteremti és ránk bízza! Nem nekünk adja, hogy rendelkezzünk vele kényünk-kedvünk szerint!
Isten sosem ad nekünk olyan feladatot, ami erőnkön felüli lenne!
És én nem kértem ezt az ajándékot! Eldobtam magamtól!
Halálos bűnt követtem el! Gyilkos vagyok! Semmi jót nem érdemlek!
Hogy is képzelhettem, hogy a JóIsten mindezek ellenére megajándékoz még egyszer?
Térdre rogytam – összetörtem-megsemmisültem.
És akkor meghallottam az én Jó Atyám hangját!
„Szeretett gyermekem! Bár amit tettél, borzasztó. A tetted gyűlöletes.
De téged akkor is szeretlek! Nagyon vártalak már, hogy fájdalmaddal eljuss hozzám!
Jézus Krisztus az én szeretett Fiam, megváltott téged is, önként vállalt kereszthalálával!
Menj békével, gyógyulj és ne vétkezz többé!"
A bűnből először bűntudat, utána bűnbánat és végül bűnbocsánat lett.
Elkezdtem gyógyulni, de ez fájdalmas szembesülésekkel járt.
Abortuszról szóló filmek jöttek elém - régen feldúltan elmenekültem előlük, most könnyes szemmel és vérző szívvel végignézem őket.
Embereket ismeretem meg, akiket el akartak vetetni. A vállukon sírva kértem őket, hogy bocsássanak meg az édesanyjuknak, aki végül bátran vállalta őket - velem ellentétben.
Hallottam olyan emberekről, akik testi fogyatékkal születtek, mégis lelkileg egészségesebbek, mint én.
Tanúságtételeket hallgattam, amelyekben asszonytársaink vallottak az abortusz utáni depressziójukról, boldogtalanságukról, amelyek megbetegítették a testüket is.
Közben nevet adtam el nem fogadott gyermekemnek és imádkoztam érte.
Kértem, hogy bocsásson meg nekem!
Aztán szép lassan - Isten kegyelméből - magamnak is meg tudtam bocsájtani.
De ha egy 6 év körüli kislányt látok, midig eszembe jut az én kicsi Lányom, akivel – most már tudom - fogok még találkozni!
Lassan 45 éves leszek és bár még mindig pislákol bennem egy új Élet reménye, már az Úr kezébe adtam a sorsomat.
A falunk határában állt ez a felirat egy óriás plakáton:
AZ ÉLET AJÁNDÉK. FOGADJ EL! FOGADJ BE!

Te még dönthetsz másképp!