1985-ben a négygyermekes Tebow család a Fülöp-szigeteken szolgált egy misszióban, amikor az édesanya egy súlyos trópusi betegséggel fertőződött meg és kómába esett. A betegségből rendkívül erős gyógyszerekkel próbálták kigyógyítani, ekkor kiderült, hogy terhes az ötödik gyermekével. A gyógyszerek mellékhatásaként a placenta nagyrészt levált a méhfalról, így a magzat élete veszélybe került, miközben az anya maga is életveszélyben volt. Felkeresték az ország legjobb orvosát, aki lassan, tagoltan mondta az anyának: „Az abortusz az egyetlen módja, hogy megmentsük az Ön életét." A baba amúgy sem valószínű, hogy megszületne, de ha esetleg mégis, akkor súlyosan sérült lesz.

A szülők visszautasították az abortuszt, helyette Isten segítségéért imádkoztak. Mikor a baba végül megszületett, kiderült, hogy a méhlepény már csak egy egészen kicsi darabja működött, épp, hogy életben tartotta a gyermeket, aki alultápláltan, méhen belüli sorvadással született. Őt ábrázolja a kép – Tim Tebow-t, Amerika egyik leghíresebb futballistáját. Úgy tűnik, az alultápláltságot hamar sikerült kihevernie... Ma milliók figyelmét irányítja rá az élet értékére, példát mutat a házasság előtti tiszta életre és hirdeti: az élet a fogantatástól a természetes halálig szent és sérthetetlen.

Marika, a kárpátaljai „Család és Élet" Egyesület önkéntese orvosként dolgozik. Munkája során időnként alkalma nyílik olyan anyukákkal beszélgetni, akik éppen abortuszra készülnek. A beszélgetés eredménye többnyire Isten és az anyuka titka marad – a meg nem születettekért történő szolgálat általában ilyen. De néha „ajándékba" kapunk egy visszajelzést (a neveket megváltoztattuk).

A házasságunk előtti időszakban hallottunk először a Creighton- módszer alkalmazásáról, és attól a pillanattól kezdve nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a konzulensünkkel a természetes családtervezés módszerét. Nekünk nagyon megtetszett, mert a Creigton-módszer egyszerű és könnyen használható, és ami a legfontosabb - erkölcsileg elfogadható és összhangban van a katolikus egyház tanításával.

A fogamzásgátlók legtöbbje, mint tudjuk, korai terhességmegszakítást okoz, ezért ez teljesen elfogadhatatlan mód számunkra. Amikor megkezdtük a ciklus biomarkerek megfigyelését (ezek olyan jelzőanyagok, amelyek jelenléte felhasználható bizonyos betegségek kimutatására), a feleségem cikluskártyáin azonnal kimutathatóvá vált néhány nőgyógyászati probléma.

Mihály és Marina három csodálatos gyermek szülei: lányuk, Filoména, 8 éves, Antónia 6 éves és a fiuk, Bogdán, 4 éves. A harmadik gyermekünk születése után elgondolkodtunk azon, hogy hogyan tudnánk késleltetni a következő gyermek fogantatását. A fogamzásgátló szerek használatát elvetettük, mert káros az egészségre, és ellentmond a vallási meggyőződésünknek, így hát a természetes családtervezés módszerét kezdtük el alkalmazni, még amikor a legkisebb fiúgyermekünk 8 hónapos volt. Egy nagyon nehéz időszakot éltünk át, mert még anyatejjel tápláltam fiamat, de már termékeny voltam.

Közel kilenc éve élünk együtt. Ez alatt a néhány év alatt több magánklinika és korház eredménytelen kezelésében részesültünk, nem beszélve az idő és pénzveszteségről. Minden orvos a mesterséges megtermékenyítést ajánlotta. Így nemsokára a terhességbe vetett hit is teljesen eltűnt. Egy kedves barátunk meghívott minket egy ungvári konferenciára. Ott hallottunk először az önmegfigyelésről, a NaPro technológiáról, diétáról. Közvetlenül a konferencia után találkoztunk a szakorvossal és az oktatóval. Ez volt számunkra az egyetlen esély, amit közös elhatározással ki akartunk próbálni. Bár egyáltalán nem hittük, hogy eredményes lesz. De hála a szakképzett orvosnak és az oktatónak már három hónap múlva várandós lettem.

2016 október 28-án természetes szüléssel világra hoztunk egy egészséges kisfiút, Dávidot. Rendkívül hálásak vagyunk Istennek és a szakembereknek, akik itt, Ukrajnában tevékenykednek. Megosztjuk tapasztalatainkat más házaspárokkal is. Jelenleg is egy olyan házaspár várja gyermekük megszületését, akik közel 10 éve vártak erre a csodálatos pillanatra.

A mi történetünk nem egy klasszikus tündérmese, elsőre inkább a legszörnyűbb rémálom volt az a pillanat, amikor nagycsaládosok lettünk. Az azóta eltelt nyolc hónap alapján viszont úgy gondolom, mégis a legcsodálatosabb, legszebb történet a miénk.

Férjemmel, Dáviddal, gimnáziumi éveink alatt ismerkedtünk meg, és fiatalon, 23 évesen házasodtunk össze. A kezdetektől fogva mindketten nagycsaládot terveztünk, nem is volt kérdés, hogy sok gyereket szeretnénk. Ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy én nagycsaládban nőttem fel, heten vagyunk testvérek. Ezt mindig is pozitívan éltem meg, hálás vagyok a szüleimnek, hogy ennyi testvért adtak.

Olyan jó, hogy a várakozás nehéz ideje alatt van erőd, türelmed és nyitottságod egy kicsit olvasni!
Neked írom ezeket a sorokat...
Neked, aki életed legnehezebb döntése előtt állsz.
Neked, aki most azért vagy itt, hogy bejuss a védőnőhöz és elmond neki, hogy bár gyermeket vársz - még sem várod. Nem akarod őt......és erre nagyon komoly indokod van.
Nekem is volt.